11. rész: A búcsú

"Sziasztok! Itt a 11. rész. Jó olvasás! és figyeljétek, majd a zárójelben lévő linket, ami egy zene és a rész közben kell elindítani. :) Jó olvasást! ;)"

Otthon megfürödtem és átöltöztem pizsibe. Majd elmentem és bebújtam a takaró alá, de nem tudtam aludni. Holnap fel kell hívnom a főnökömet, hogy el fogadom-e ezt a lehetőséget. Én nem szeretném itt hagyni Pestet… Itt van Reni és Oli is, de nem tudom lehet, hogy jó lenne kimennem és majd úgyis visszajövök pár év után. Nem tudom… majd holnapig még eldöntöm…

Reggel fáradtan ébredtem… az este rosszul aludtam. Sokat gondolkoztam az éjjel, hogy mi legyen, de döntöttem.

Elmentem csináltam reggelit, ami egy sima müzli volt. Ezután mentem átöltözni. Reninek írtam egy üzenetet a döntésemről. A szobámban pötyögtem a főnököm telefonszámát, amikor a bátyám lépett be.

- Összepakoltam a cuccaim. Majd SMS-ben megírom a címem és akkor majd jöhetsz meglátogatni. – mosolygott.

- Rendben van. Akkor mész is?

- Aha.

- Kikísérlek. – kikísértem a bátyámat és elköszöntem tőle- Vigyázz magadra!

- Én mikor nem vigyázok? – nevetett, majd átölelt – Inkább te vigyázz magadra. – Szia!

- Szia!

Visszamentem a szobámba és felhívtam a főnököm.

- Jó napot!

- Jó napot kívánok Stella! Eldöntötte?

- Igen el.

- És mire jutott?

- Elvállalom a felkérést.

- Ennek nagyon örülök. – dobódott fel. – Holnap reggel kilenc órakor indul a gépe Londonba. Az ügynöke a repülőtéren fogja önt a jegyekkel együtt negyed kilenc körül.

- Rendben. Köszönöm ezt a nagy lehetőséget.

- Én köszönöm, hogy elfogadta. Jó utat és sok sikert kívánok!

- Köszönöm. – tettem le a telefont. Már csak egy pici probléma van… hogyan fogom én ezt elmondani Olinak?

 Kis gondolkozás után rácsörögtem.

- Szia Stella! mi újság?  - köszönt kedvesen.

- Szia Olivér! Valamit el kell mondanom…

- Valami baj van? – kérdezte aggódva.

- Hát, igen.. vagyis  nem… Na az van, hogy kimegyek Londonba.

- Mikor? És… meddig?

- Holnap megyek és 1-2 év… vagy lehet, hogy több.

- De miért?

- Kaptam egy lehetőséget a munkahelyemtől. Londonban van egy modellügynökség ahová keresnek egy modellt. És tegnap behívott a főnököm, hogy engem gondol erre a legalkalmasabbnak és hogy döntsem el, hogy szeretnék –e menni, hiszen ez egy nagyon nagy lehetőség. – Olivér egy darabig hallgatott, majd pár perc csönd utá újra meghallottam a hangját a telefonban.

- Szóval elmész… - itt vett egy nagy levegőt és tovább folytatta. – És mikor láthatlak még? – kérdezte és a hangjából ítélve szomorú volt.

- Ma már biztos, hogy nem mert nem érek rá. Esetleg holnap reggel a reptéren.

- Nekem az tökéletes. És ott mikor?

- Én negyed kilenc körül ott vagyok a reptéren. A gépem kilenckor indul. A legjobb barátnőm, Reni is ott lesz az ügynökömmel együtt. Ha én még nem vagyok ott őket keresd. Az ügynökömet már láttad a múltkori fotózáson. Reni meg hosszú, barna hajú lány. Meg fogod találni őket.

- Oké. Akkor reggel a reptéren. Szia!

- Szia! – köszöntem el, majd letettem a telefont.

Mivel Szabinak el is felejtettem mondani, hogy holnap utazom és elküldte az új címet, gondoltam elmegyek hozzá. Legalább megnézem az új kecóját is. Úgy gondoltam, hogy telefonon kívül úgyse lesz semmi másra szükségem, ezért csak azt tettem el. Bezártam a lakást és elindultam Szabihoz. Amikor odaértem felsétáltam a lépcsőn. Szabi a második emeleten lakik. Megnyomtam a csengőt és pillanatokon belül Szabi nyitotta ki az ajtót.

- Szia! Hát te? Még csak most jöttem el.

- Búcsúzni jöttem.  

- De csak pár utcával lakok messzebb. Nem a világvégére költöztem. – nevetett, mire én is elröhögtem magam.

- De nem úgy. Vegyél már egy kicsit komolyan.

- Miért akkor mi van? Gyere be.

Beléptem Szabi lakásába és körülnéztem. Nem néz ki rosszul, és majd még jobban fog kinézni ha majd a dobozokat kipakolja meg rendet rak.

- Gyere ülj le és mond már el, hogy mi van. – Emelt le a fotelról egy dobozt, hogy le tudjak ülni. Leültem, Szabi pedig felült mellém a karfára. Ő már tegnap tudta, hogy milyen lehetőséget kaptam.

- Elfogadtam a lehetőséget és holnap indul a gépem Londonba.

- Na gratula. – vigyorgott – Es mikor mész?

- Kilenckor indul a gépem.

- Kimenjek a reptérre?

- Nekem mindegy. Te tudod.

Egy darabig még beszélgettünk. Este nyolckor hazaindultam Szabitól elbúcsúztam tőle, hogy ha esetleg nem jönne ki a reptérre.  

Otthon elmentem lezuhanyozni meg átöltözni és elmentem összepakolni. Elővettem a bőröndömet és belepakoltam a ruháimat, cipőimet, sminkeket és mindent, amire szükségem lesz. Elővettem még egy közepes méretű utazótáskát és belepakoltam azokat a dolgokat. amik nem fértek bele a bőröndbe. Amikor kész lettem kikészítettem holnap reggelre a ruhám és beállítottam reggelre az ébresztőm, majd elmentem aludni.

***

( https://www.youtube.com/watch?v=Mk7-GRWq7wA Indítsd el és ha vége van indítsd el újra!!!)

Reggel az ébresztőm csörgésére keltem. Kimentem és ettem valami reggelit és elmentem készülődni. Felvettem egy fekte leggingset és egy hosszított, fehér trikót, aminek az alja rózsaszín. Felvettem hozzá pár kiegészítőt. Miután felöltöztem elmentem a fürdőbe és fogat mostam. Ezután kifésültem a hajamat, amit csak simán kiengedve hagytam. Tettem magamra egy kis sminket, ami egy fekete szemceruza és szempillaspirál volt. Amikor kész lettem átnéztem, hogy minden megvan-e. Amikor megbizonyosodtam arról, hogy mindennel megvagyok, kihoztam a szobámból a cuccokat, bezártam az ajtót és elindultam a reptérre.

Odaértem a reptérre és az volt az első dolgom, hogy megkeressem az ügynökömet. Kellett egy kis idő, amíg megtaláltam az ügynökömet, Kingát, mivel rengetegen voltak a reptéren. Volt, aki búcsúzkodott és volt, aki éppen megérkezett valahonnan és, akkor hatalmas volt az öröm. Megpillantottam Kingát egy nagy bőrönddel, aki mellett Reni ácsorgott, mellette pedig Olivér, akit elkísért Ya Ou is. Mosolyogva odaléptem hozzájuk.

- Sziasztok! – köszöntem.  Mindenki kedvesen visszaköszöntött.

- Gyere, Stella adjuk le a csomagokat! – szólt Kinga.

- Oké. Megyek. – elindultam Kinga után, majd leadtuk a csomagokat, aztán visszamentünk a többiekhez. Beszélgettünk egy kicsit aztán Kinga az órájára pillantott.

- Lassan ideje lenne búcsúzkodni, mert a végén még lekéssük a gépet. – mondta, mire bólintottam és megálltam Reni előtt és rámosolyogtam. Reni visszamosolygott és könnyek szöktek a szemébe.

- Nagyon vigyázz magadra Stella! – mondta szipogva, majd megölelt.

- Vigyázok. És te is vigyázz magadra. – mondtam én is és nekem is kicsordult egy könnycsepp, amit egyre több követett. Sokáig öleltem Renit, majd elengedtem és újra a szemébe néztem. – Megpróbálok sietni vissza. – mondtam mire mosolyogva bólintott.

- Majd küldj képeket, meg majd írj. – mondta és bólintottam. Reni mellett Ya Ou állt és odaléptem elé.

- Szia Ya Ou! – öleltem meg szipogva. – Vigyázz Olivérre, nehogy hülyeséget csináljon. – mondtam, majd Ya Ou válla fölött Olira pillantottam és könnyes szemmel mosolyogtam rá.

- Vigyázok rá. – mondta mosolyogva. – Sok sikert Stella! – mosolygott.

- Köszi! – mosolyogtam vissza rá. Aztán Oli elé léptem, aki mélyen a szemembe nézett és csak úgy csillogott a szeme a könnytől, amik akkor szöktek a szemébe amikor megálltam előtte.  Nagy levegőt vett, majd végre megszólalt.

- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek… Nagyon jó barátom lettél és remélem, hogy amikor visszajössz Pestre, akkor is a barátom maradsz, majd egy-két év múlva is. – mondta majd megölelt. Belefúrtam az arcom a szürke pólójába, aminek az illatát mélyen beszívtam.

- A barátod maradok Olivér… bármi is történik. – mondtam szipogva, majd elengedtem és újra a szemébe néztem. – Köszönök mindent Olivér! Köszönöm, hogy mellettem voltál, amikor padlón voltam Roli miatt! – mondtam sírva és újra megöleltem. Ekkor Kinga hangját hallottam meg, hogy menjünk mert lekéssük a gépet. Elengedtem Olit és még egyszer utoljára a szemébe néztem, amiből éppen kicsordult egy könnycsepp, megfordultam és épp indultam volna Kinga után, de Olivér visszarántott és mélyen a szemembe nézett.

- Ne menj el! – mondta halkan.

 - Én döntöttem így… és mért maradnék itt? – kérdeztem ugyanolyan halkan, ahogyan Oli kérdezett tőlem.

- Azért, mert szeretlek! – mondta majd magához húzott és lassan megcsókolt. Amikor ajkaink elváltak egymástól, mélyen Olivér szemébe néztem. Nem tudtam neki semmit sem mondani, mert Kinga lépett oda.

- Gyere már, mert mindjárt indul a gépünk. - mondta, majd megfogta a karomat és magával rántott.

Nagy léptekkel sétáltunk a szintén siető emberek között. Még egyszer visszanéztem és annyit láttam, hogy Olivér könnyezve, idegesen a szőke hajába túr és zsebre tett kézzel hazaindul Renivel és Ya Ouval.

Felszálltunk a gépre és megkerestük Kingával a számunkra megfelelő helyet. Én beültem az ablakhoz, Kinga pedig mellém. Pár perc múlva már szállt is fel a gép. Az ablakon át szomorúan néztem a mellettem elsuhanó tájat és később már a felhőket. Olivér szeret… és én is őt. Csak én ezt már nem tudtam megmondani neki és ez volt a legrosszabb az egészben. De most itt áll előttem az a nagy lehetőség, hogy akár híres modell is lehetek. Nem szabad emiatt elcsesznem ezt az egészet…

10. rész: A nagy lehetőség

 "Sziasztok! Elnézést a késésért, csak nem volt se időm, sem energiám írni. De itt van a 10. rész!! Jó olvasást! :) "

Rendeltünk egy kávét, majd hazamentünk. Lezuhanyoztam és elmentem aludni.  Azon agyaltam, hogy ha elmondom neki, hogy szeretem az csak a barátságunk rovására fog menni. De nem fogok nap mint nap ezen filózni…. Majd kialakul.

*Stella szemszöge*

Ma kipihenten ébredtem. Kimentem a szobámból és csináltam magamnak reggelit. Szabi fáradtan csoszogott ki a szobából.

- Te is kérsz? – kérdeztem.

- Aha. Köszi. – mondta, majd leült az asztalhoz. Amikor megcsináltam a rántottát levettem két tányérat és Szabi elé raktam.

- Találtál már valami munkát?

- Egész este a a neten lógtam hátha találok valamit.

- És?

- És találtam egy állást. Itt nem messze van valahol egy iroda. Oda keresnek asszisztenst. Ha végeztem a kajával felhívom őket és akkor majd kiderül, hogy mi lesz.

- Akkor sok sikert. – mosolyogtam rá, majd megettem az utolsó falatot és felálltam az asztaltól. A tányérat a mosogatóba raktam, majd levettem egy poharat és töltöttem bele vizet. Ittam pár kortyot és bementem a szobába. Átöltöztem otthoni ruhába, ami egy sima fekete leggingsből és egy lila felsőből állt. Miután felöltöztem elmentem fogat mosni és fésülködni. Egy laza copfba kötöttem a hajam, majd visszamentem a szobámba és a telefonomért nyúltam és rácsörögtem Renire.

- Szia! – vette fel a telefont.

- Szia Reni! – köszöntem vissza. – Átjössz valamikor?

- Persze, de ugye nincs valami baj?

- Dehogy is. – nyugtattam meg. – Csak történtek dolgok amióta nem beszéltünk, és szükségem lenne rád mert nem tudom, hogy mit csináljak.

- Rendben, átmegyek és segítek amiben csak tudok.

- Okés, köszi. – válaszoltam mosolyogva.

- Fél három fele ott vagyok.

- Rendben van. Várlak. Szia!

- Szia! – köszönt el majd letettem a telefont.

***

Amikor megszólalt a csengő, kimentem a szobából és mosolyogva nyitottam ajtót Reninek.

- Szia! – köszöntem lelkesen.

- Szia Stella! – köszönt vissza, majd beengedtem. Levágta magát a kanapéra, én pedig bementem a konyhára egy csomag csipszért és két pohár üditőért. Aztán letettem ezeket a kanapé elött álló kisasztalra és leültem Reni mellé.

- Na, mesélj mi újság? – kérdezte kíváncsian?

Elmeséltem neki mindent. A fotózást. A majdnem verekedést. Az érzéseimet Oli iránt.

-Figyelj Stella! Én nem tudom, hogy pontosan mit is érzel. Azt egyedül te tudod. De ha úgy érzed, hogy tényleg csak legjobb barát, akkor ne játssz az érzéseivel. Ha szereted akkor először te legyél biztos abban, hogy tényleg szereted, és csak utána tudasd a sráccal… Csak egy valamit szeretnék kérni… - ekkor a szemébe néztem, mert amíg mondta a többit a földet pásztáztam és elgondolkoztam a mondandóján - …nehogy elhamarkodd a dolgokat és nehogy úgy járj vele, mint Rolival. – ekkor bólintottam és tovább gondolkoztam azokon amiket mondott. A további beszélgetésünket a telefonom csörgése zavarta meg, ami a kis asztalon hevert az üdítők mellett. Ránéztem a kijelzőre. A főnököm volt az. Fogalmam sem volt, hogy mit akarhatott, hiszen ma nem kellett bemennem, ezért is lepett meg a hívása. Kizökkentem a bambulásból és felvettem a telefont.

- Jó napot!- köszöntem.

- Jó napot kívánok Stella. – köszönt vissza a főnököm.  – Be tudna jönni ma valamikor? Lenne egy kis megbeszélnivalónk. – mondta komolyan.

- Ööö… persze, bemegyek. Mindjárt indulok.

- Rendben. Várom.  – köszönt el, majd letette a telefont.

- Mi van? Mit akart? – kérdezte Reni kíváncsian.

- Be kell mennem a munkahelyemre. Ne kérdez, hogy miért mert azt nem mondta… Csak annyit, hogy  meg akar valamit beszélni, ami tuti, hogy sürgős, mert akkor nem hívott volna és elmondta volna a következő fotózáson. – mondtam és közbe gondolkozta, hogy mi lehet ilyen fontos.

- Akkor siess.

- Addig itt maradsz? Megpróbálok sietni.

- Jó. Itt maradok. Megvárlak. –mosolygott rám biztatóan.

Elmentem átöltözni. Felvettem egy rövidnadrágot és hozzá egy vékony, fekete pólót. Felvettem a szandálomat és egy kisebb táskába beleraktam a telefonomat és pár forintot (szükség esetére), majd kimentem a szobámból és szinte velem együtt lépett ki a szomszéd szobából a bátyám.  Öltöny volt rajta.

- Hová mész így kiöltözve?

- Állásinterjúra. – mosolygott büszkén.

- Gyere, menjünk együtt, mert be kell ugranom a munkahelyemre. – mondtam.

- Minek? – kérdezte.

- Majd út közbe elmesélem.

Reninek mondtam, hogy sietek vissza, aztán elindultunk. Útközbe mindent elmeséltem Szabinak. Amikor a munkahelyem elé értünk elköszöntem tőle.

- Hát akkor sok szerencsét. –mondtam neki.

- Köszi. Te meg ne izgulj már ennyire. Nem fognak kirúgni. Nyugi.

- Jah. Reméljük. – majd elindultam, befele.

 A folyosón összefutottam a fotóssal, aki kedvesen köszöntött nekem, majd elindultam felfele a lépcsőn. Amikor a főnököm irodája elé értem akkor már nagyon izgultam, hogy mit akar. Én nagyon szeretem a munkámat és nem akarom, hogy kirúgjanak, hiszen nagyon szeretem ezt a helyet. Bekopogtam és amikor hallottam a főnököm hangját hogy ’szabad’ egy nagy levegőt vettem és szaggatottan fújtam ki, majd beléptem az irodába.

- Jó napot Stella! Kérem foglaljon helyet!

- Köszönöm. – válaszoltam udvariasan, majd leültem az íróasztal előtti fotelbe.

- Kaptam egy hívást az egyik modellügynökségtől, ami külföldön van. – kezdte. – Azt közölték velem, hogy kéne nekik egy modell, akiből világhírű címlapmodellt faragnak. Én szerintem erre maga lenne a legalkalmasabb. – mosolygott rám. – Az ügynöke ebbe beleegyezett, de erről nem mi döntünk, hanem maga. Az a kérdés, hogy ebbe bele-e egyezne?

- Nem jutok szóhoz. – és ez a hír tényleg lesokkolt. – Lehetne pár kérdésem ezzel kapcsolatban? – kérdeztem.

- Persze.

- Először is hol van helyileg ez az ügynökség?

- Londonban. – válaszolta.

- És ez a szerződés hány évig tart?

- Attól függ. 1-2 év, de ha minden jól megy akkor sikeressé teszik önt, és az már tőlük függ, hogy meddig tart.

- Értem. De ez most hirtelen jött és nem tudok még rábólintani. Ezt még át kell gondolnom.

- Holnapig dönthet Stella. De én a maga helyében elmennék. Hiszen ez egy nagyon nagy lehetőség.

- Rendben van.  Holnapig átgondolom. Nagyon szépen köszönöm. – álltam fel, majd kezet fogtam a főnökömmel és elindultam haza.

Hazaértem és kinyitottam az ajtót. Reni hirtelen felugrott a kanapéról és kinyomta a tévét.

- Na? Mi volt? – kérdezte izgatottan. Elmeséltem neki, hogy mi történt, és Reni arcán hirtelen átfutott valami sokk szerűség, amit nem is csodálok, majd hirtelen a nyakamba ugrott.

- Úristen Stella!!! Ezt el kell fogadnod. Ez rohadt nagy lehetőség. Akár híres modell is lehetsz. – lelkesedett.

- Reni! Állj már le egy kicsit. – nevettem. – Ezt még akkor is át kell gondolnom. – mondtam majd Reni megint átölelt.

- Én akkor is büszke vagyok rád. – visongott még mindig. Majd a bátyám hangját hallottam meg mögöttünk.

- Juuj. Minek örülünk? – mondta ő is lelkesen.

- Majd elmondom. Amúgy te minek örülsz ennyire? Megkaptad a melót?

- Aha. Úgyhogy holnaptól nem lógok a nyakadon. – mondta.

- Miért? Lakást is találtál?

- Igen, mert a munkával együtt albérletet is kerestem és most, hogy megkaptam a munkát felhívom a főbérlőt. – mondta és elővette a telefont a zsebéből és bement a szobába.

- Menjünk már el ünnepelni. – mondta Reni.

- Én ma biztos, hogy nem megyek bulizni. – jelentettem ki.

 - Nem bulizni. Csak menjünk most el valahova kajálni vagy nem tudom.

- Uh, kajáljunk. Úgyis mindjárt éhen halok. Akkor menjünk.

Renivel elindultunk és kerestünk valami pizzériát.  Kerestünk egy megfelelő asztalt és megrendeltük a kaját és az üdítőket.

- És szeretnél menni Londonba? – kérdezte.

- Igen is meg nem is. – rántottam meg a vállam. Ekkor Reni kérdőn rám nézett és folytattam. – Igen, mert ez nagy lehetőség és tényleg jó lenne Londonban lakni, de nem akarom itt hagyni Pestet… itt vagytok nekem ti, a barátaim. Ott meg még nincs senkim csak az ügynököm.

- Abban igazad van, hogy még nincs ott senkid, de majd lesz. – mondta, majd a pincér meghozta a pizzánkat. Megettük a kajánkat és kifizettük, majd elindultunk haza. Reni másfelé lakik, ezért a pizzéria előtt elköszöntünk egymástól, majd hazaindultam.

10

Otthon megfürödtem és átöltöztem pizsibe. Majd elmentem és bebújtam a takaró alá, de nem tudtam aludni. Holnap fel kell hívnom a főnökömet, hogy el fogadom-e ezt a lehetőséget. Én nem szeretném itt hagyni Pestet… Itt van Reni és Oli is, de nem tudom lehet, hogy jó lenne kimennem és majd úgyis visszajövök pár év után. Nem tudom… majd holnapig még eldöntöm…

9. rész: Csak legjobb barátok... vagy mégsem?

"Sziasztok! :) Meghoztam a 9. részt. Köszönöm a feliratkozásokat és iratkozzatok fel sokan ;) Jó olvasást!" 

 - Meg ne próbálj segítséget hívni mert nagy baj lesz. – ekkor már nagyon féltem és egyre több könnycsepp hagyta el a szemem. Újból magához húzott és fojtatta az előbbi tevékenységét. Én még mindig próbáltam eltolni magamtól, de nem tudtam. Tehetetlen vagyok….  

Roli továbbra sem engedett el. Mivel nem lakom egy túl forgalmas helyen, ezért még kevésbé tudtam segítséget kérni. A könnyek csak úgy potyogtak a szemeimből. Hirtelen egy hangot hallottam Roli mögött.

- Most engedd el! Azonnal! – kiabált rá Rolira Oli. Ő meg mit keres itt? Roli elengedett és megfordult.

- Mert ki vagy te itt, hogy megmond mit csináljak vele?

- A barátja vagyok és nem hagyom, hogy baja essen.

- Pff… pont te akarod megvédeni? – röhögött Roli. – Fogadok, hogy még megütni se mersz, mert félsz, hogy visszaütök és nagyobbat kapsz.

- Na gyere próbáljuk ki! – Oli megindult Roli felé és féltem, hogy ha ezek most bunyózni kezdenek abból rohadt nagy baj lesz. Odarohantam és mielőtt még Oli bevert volna egyet Rolinak ellöktem tőle.

- Ne! Nem éri meg.  – mondtam Olinak.

- De nem hagyom, hogy bántson! – nézett komolyan a szemembe.

- Na mi van nem játszuk le?! Beijedtél? – kiabált Roli.

Oli ekkor megint meg indult Roli fele, de visszalöktem.

- Gyere inkább menjünk be! – mondtam neki, mire bólintott és szúrós szemmel nézett Rolira. Roli nem fűzött megjegyzést csak rápillantott mérgesen Olira és elment. Beértünk az épületbe, majd lehívtam a liftet. Amíg a lift fel nem ért a megfelelő emeletre addig mind a ketten gondolkoztunk. Felértünk, majd kinyitottam az ajtót. Bementünk és Oli felé fordultam.

- Hogy kerültél oda? – kérdeztem értetlenül.

-Ott hagytad a telefonod a munka helyeden a sminkes asztalon, és mivel onnan sehogy sem tudtak elérni, felhívtak engem, hogy el- e tudnám neked juttatni. Így a srácokkal visszafordultunk, bementem a telódért és mivel a srácok siettek, így gyalog jöttem és akkor láttam, hogy mit művel veled az a rohadék. – mondta majd előhúzta a zsebéből a telefonom és átadta nekem.

- Köszi. – vettem el, és még mindig a történtek hatása alatt voltam.

- De ugye te jól vagy? – kérdezte és közelebb lépett hozzám és a hajamat a fülem mögé tűrte.

- Én igen, de ha én nem állítalak le akkor te most szétverve állnál itt előttem. – válaszoltam.

- Agyon kellet volna vernem azt a vadbarmot. – mondta idegesén és belevágott egyet ököllel a falba.

- Oli! Nyugi! Itt vagyok, jól vagyok és te se vagy szétverve. – mosolyogtam rá.

Ekkor a bátyám lépett ki a vendégszobából. Kicsit fáradt feje volt. Szerintem aludt és a puffanásra felébredt.

- Valami baj van? – nézett ránk.

- Nem, nincs semmi. Minden rendben. – mosolyogtam rá.

- És ő ki? – kérdezte értetlenül.

 -Ja, ő itt Oli. Oli ő pedig Szabi. – mutattam be őket egymásnak, majd kezet fogtak és köszöntek egymásnak. Szabi bement a konyhába egy pohár vízért és visszament a szobába.

- Stella… ő a barátod?? – nézett rám elképedve.

- Dehogyis. – nevettem – ő a bátyám és itt marad egy darabig. Már meséltem róla, hogy kint élt Amerikában.

- Ja. – mondta – És hogy-hogy hazajött?

- Szakítottak a barátnőjével, és a barátai cserbenhagyták, és nem találta a helyét. Úgyhogy itt lesz nálam egy darabig, amíg nem talál melót. – mondtam.

- Értem. De nekem viszont mennem kell. Majd beszélünk – lépett ki az ajtón, de mielőtt becsukta volna odalépetem.

- Olivér!

- Igen? – fordult vissza.

- Köszönöm. –mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit az arcára.

- Nincs mit. – mosolygott, majd még egyszer rámosolyogtam és betettem az ajtót.

Szabi a nappaliban a falnak dőlve állt és vigyorgott.

- Most mi van? – kérdeztem.

- Láttam hogy hogyan néztek egymásra. – vigyorgott még mindig. Én megálltam előtte és megforgattam a szemeim.

- Na és hogyan? – röhögtem.

- Szereted?

- Igen, mint legjobb barátod. – válaszoltam.

- Aha… persze. – mondta gúnyosan.

- Tényleg. – mondtam és elindulta a konyhába és ettem valamit. Aztán egy pohár vízzel a szobámban leültem az ágyra és bekapcsoltam a laptopot. Felmentem a közösségi oldalra, amin nem volt semmi érdekes. Megnéztem az e-mailemet. A fotóstól jött egy. Elküldte a mai képeket. Végignéztem az összeset és nagyon jól sikerültek.

Este elmentem fürödni, majd belebújtam a pizsimbe és lefeküdtem aludni. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben és az érzések csak úgy kavarogtak bennem. Nem tudom, hogy mit érzek Olivér iránt. Lehet, hogy Szabinak igaza van? Nem az nem lehet. Szeretem Olit, de csak mint legjobb barátomat… legalább is azt hiszem. Lehet, hogy nem volt jó ötlet az a puszi. De most már nem tudok ellene mit tenni. Megtörtént. És az csak egy baráti puszi volt…. Azt hiszem…

*Olivér szemszöge*

Stellától nem mentem egyszerre haza, hanem beültem egy kávézóba és felhívtam Ya Ou- t, hogy ha ráér akkor jöjjön el. 5 perc se telt el, de már itt volt.

- Valami baj van? – kérdezte.

- Dehogyis. - mondtam majd leült a velem szembe lévő székre.

- Akkor? – kérdezte értetlenül.

- Ya Ou én tényleg szeretem Stellát , de az a baj, hogy Stella engem csak barátként szeret.

- Jó és ezt te honnét tudod?

- Onnét, hogy látszik. – Ya Ou erre megforgatta a szemét.

- Így soha nem fogod megtudni, hogy szeret –e. És mi van ha ő is ugyanúgy érez irántad, ahogy te iránta? Valld be neki, hogy szereted és a többi majd kialakul.

- Azzal azért még várok, hogy bevalljam…

- Te tudod.

Rendeltünk egy kávét, majd hazamentünk. Lezuhanyoztam és elmentem aludni.  Azon agyaltam, hogy ha elmondom neki, hogy szeretem az csak a barátságunk rovására fog menni. De nem fogok nap mint nap ezen filózni…. Majd kialakul.

8. rész: A fotózás

"Sziasztok! Itt a 8. rész. Köszönöm az oldalmegjelenítéseket és a feliratkozásokat. Elnézést szeretnék kérni a sok késésért. Ez a rész kicsit rövid lett. De majd legközelebb. ;) Péntekre megpróbálom megírni a kövi részt. Jó olvasást! :)"

Amikor hallottam, hogy a férfi öltöző ajtaja nyílódik ki odakaptam a fejem és meglepett, hogy kik állnak velem szemben, pontosabban ki.  Láttam az arcán, hogy ő is ugyanúgy meg van lepődve, mint én, és mosolygós arccal indultunk egymás felé…..

Olin egy fekete öltöny volt, nagyon jól nézett ki benne.

- Hát te? Mit keresel itt? – kérdeztem tőle mosolyogva.

- Fotózásra jöttünk a srácokkal. És te? – kérdezte.

- Itt dolgozom. – nevettem el magam.

- Csinos vagy. – mosolygott rám, mire egy kicsit elvörösödtem. – Gyere, bemutatom a srácokat! – mondta majd megfogta a kezem és magával húzott.

- Srácok, ő itt Stella.

- Sziasztok! – mosolyogtam rájuk.

- Szia! Ya Ou vagyok, Oli sokat mesélt rólad. – mutatkozott be a kicsit sötétebb bőrű, ázsiai származású fiú. A mondat második részénél Olira néztem, aki egy kicsit zavarba jött.

- Tényleg Oli? – kérdeztem pimaszul.

- Hát.. ö … ja. – motyogta Oli, mire elmosolyodtam.

 A beszélgetésünket a fotós zavarta meg, hogy kezdhetjük a fotózást. A sima, fehér háttér előtt egy szép kipárnázott karosszék állt. Ide kellet leülnöm, majd keresztbe tettem a lábaim. A fiúknak körém kellett jönniük. Az én feladatom az volt, hogy olyan legyen a tekintetem, a kitűnésem, mint egy úrnőnek. A fiúk feladata az, hogy engem szolgáljanak. Na jó ez ez így elég fucsán hangzik na de ez van. A végleges póz az lett, hogy Beni előttem térdel és egy ékszerekkel teli ékszerdobozt tart felém, Sziki egy pohár pezsgőt nyújt felém, Ya Ou mellettem, Olivér pedig mögöttem áll és az egyik kezemmel Ya Ou nyakkendőjét fogom, másikkal pedig Oliét és közelebb húzom őket magamhoz. Mind a négy srác felém nézett, én pedig csábítóan előre a kamerába. Az arcunk Olivérrel majdnem összeért, engem pedig levert a víz. Azt hittem ott, abban a pillanatban elolvadok. A fotók végül jól sikerültek.

 A fotós még egy olyan képet is csinált amikor a hajamat csinálják. Szerintem az sem lett rossz. 

 Elmentem átöltözni, amikor kész lettem elköszöntem mindenkitől és elindultam kifele az épületből, majd az utca túl oldaláról Oli kiabált át:

- Ne vigyünk haza?

- Köszi, de most inkább sétálok. Úgy se lakok messze. – köszöntem meg.

- Te tudod. – szállt be majd elhajtottak. A kocsi ablakából a fiúk mosolyogva integettek, mire visszaintettem. Sétálás közben csak úgy kavarogtak a dolgok a fejemben. Egyszerűen nem tudom, hogy mit érzek. Amikor Olit a nyakkendőjénél fogva odahúztam közel magamhoz és éreztem az illatát azt hittem ott helyben elájulok.  De Oli csak a barátom és nagyon remélem sokáig  az is marad. De néha – néha elönt egy furcsa érzés. Szeretem Olit, de csak barátilag…. legalább is azt hiszem. Mert néha úgy érzem, hogy nem csak barátilag szeretem… De az nem lenne jó ha beleszeretnék, mert az lehet, hogy a barátságunkra menne. És én nem szeretném Olit elveszíteni. Abba beledöglenék.

 Nem akartam egyszerre hazamenni ezért gondoltam sétálok még egy kicsit, így legalább kicsit kiszellőzik a fejem.  Amikor már majdnem hazaértem egy kéz rántott vissza hirtelen. Amikor megfordultam és láttam, hogy ki az nem tudtam, hogy mit csináljak.

- Mit akarsz? – kiabáltam rá, és próbáltam kiszabadulni kezei közül, mert már nagyon fájt a csuklóm olyan erősen szorította.

- Téged. – válaszolt, majd szorosan magához rántott és megcsókolt. Próbáltam ellökni magamtól, de olyan erősen fogott, hogy mozdulni sem tudtam. A derekamról a keze a fenekemre csúszott és erősen belemarkolt. Ekkor már tényleg nagyon betelt a pohár és egyre erősebben próbáltam kiszabadulni karjai közül, de továbbra sem sikerült. Ugyanúgy csókolt tovább, ahogy eddig csak egyre hevesebben. Ekkor egy könnycsepp hagyta el a szemem, majd mikor végre nem csókolt tovább és kissé eltolt magától, de a csuklómat még mindig erősen szorította. Megragadtam az alkalmat:

- Segí… - kiabáltam, vagyis akartam mivel befogta a számat.

- Meg ne próbálj segítséget hívni mert nagy baj lesz. – ekkor már nagyon féltem és egyre több könnycsepp hagyta el a szemem. Újból magához húzott és fojtatta az elöbbi tevékenységét. Én még mindig próbáltam eltolni magamtól, de nem tudtam. Tehetetlen vagyok….   

7. rész: Egy váratlan, de kellemes meglepetés

"Szisztok! Először is elnézést a sok késésért kicsit húos volt ez a pár hét, de megérkezett az új rész! Másodszor pedig köszönöm a feliratkozásokat!! :) Jó olvasást!! " 
-Dehogyisnem. – ugrottam a nyakába és ezúttal örömkönnyek öntötték el a szememet. Olyan jó volt újra látni.

Alig tudtam felfogni, hogy újra látom a bátyámat, Szabit. Legutoljára 12 éves koromban láttam. 16 éves korában a barátnőjével kiköltöztek Amerikába. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek amikor ott állt velem szemben.

-Mit keresel itt Pesten? És egyáltalán hogyan találtál meg? – kérdeztem.

-Majd elmondom. – mosolygott rám.

-És hol laksz?

-Egy albérletben. – mondta.

-Ne már. Munkád sincs. Miből fogod kifizetni?? Vagy egyáltalán meddig maradsz?? – kérdezősködtem tovább.

- Majd valahogy összeszedek valami pénzt. Azt meg még nem tudom, hogy meddig maradok, de az tuti hogy nem csak pár hónapról van szó, hanem kb. egy évről.

- Akkor pedig kell valami meló. Mit szólnál ahhoz, hogy ameddig nem találsz magadnak valami munkát addig nálam laksz??

-Nem is rossz ötlet. – mondta elgondolkozva.

-Na akkor? –kérdeztem.

-Oké. – mosolygott rám. – Hol laksz? –kérdezte.

-Pár házzal arrébb. Gyere!!- ragadtam meg a kezét. Nagyon jó kedvem lett. Először Oli és a piknikje, most meg hazajön a bátyám. Nagyon feldobták a napom. Bementünk az épületbe, lehívtam a liftet és már mentünk is fel. Előkerestem a lakáskulcsot, kinyitottam az ajtót és betessékeltem Szabit.

-Na most már mesélj valamit, mert megőrülök a kíváncsiságtól!!!- mondtam izgatottan és leültünk a kanapéra.

- Rendben. – sóhajtotta – Mit szeretnél hallani?

- Mindent.

-Na kösz. Ezzel most sokat segítettél.

-Jó, na… Hogy találtál meg? Mármint honnan tudtad, hogy itt vagyok Pesten, és hogy ezen belül hol?

-Megnéztem a facebook adatlapod és a cím nem volt ott, de viszont a munkahelyed meg volt jelölve, így hát elmentem oda és ott ezt a  címet adták meg, de el se kellett idáig jönnöm mert összefutottunk. – mosolygott.

- És hogy-hogy megkerestél?? Mi történt, hogy visszajöttél?? - kíváncsiskodtam tovább.

- Hát az úgy volt, hogy kb. három hónappal ezelőtt szakítottunk a barátnőmmel. És maradtam volna még továbbra is ott, de az ottani barátaim, pontosabban barátaink mind az ő pártját fogták, és hát nem maradt egy barátom se aki mellettem maradt volna. Nem találtam a helyem. És akkor jutott eszembe, hogy hazajöhetnék. És így kerestelek meg téged.

- Miért szakítottatok?? – döbbentem le. – Pedig olyan sokáig együtt voltatok. Úgy sajnálom. – öleltem meg.

- Hosszú sztori. – legyintett.

- Akkor mond el röviden. – mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott. - Én ráérek.

-Nem nagyon akarok róla beszélni.

-Okés. Megértem.

-És veled mi a helyzet? Mi újság van Rolival? Tartjátok még a kapcsolatot, mert olyan jó barátok voltatok? Mindig kiállt melletted. – kérdezte.

- Hát Szabi – kezdtem – Sajnos abból a barátságból szerelem lett.

- És miért sajnos? – kérdezte értetlenül.

-Engeded, hogy végig mondjam? -  röhögtem el magam. – Na szóval . – kezdtem újból. – Egy évvel ezelőtt összejöttünk Rolival és nagyon jól meg is voltunk, szerettük egymást meg minden, de…  a 19. szülinapomat elmentünk megünnepelni pár barátunkkal. Elmentem táncolni és mire visszaértem egy másik csajjal csókolózott.

-Ki volt az a csaj? Mit csináltál?? Odamentél??? Mondd már el részletesebben!

Elmondtam neki mindent az elejétől a végéig. Azt hogy Lilla Oli barátnője volt, meséltem neki Oliról és a mai piknikről stb. Nagyon jó volt újra látni. Hiányzott.

*Szabi szemszöge*

Nagyon jó volt újra látni Stellát. Nagyon sok minden történt vele azalatt amíg nem voltam itthon Magyarországon. Ezt nagyon nem néztem volna ki Roliból, hogy így összetörje Stella szívet, mert mindig is nagyon jó barátok voltak, és Roli mindig mellette állt. Bármi gondja, baja volt Stellának ő egyszerre jött és segített. Sajnálom Stellát. De ahhoz képest, elég jó kedve volt. Ez az Olivér, akiről mesélt nagyon feldobhatta a napját. Stella azt mondta, hogy alig ismeri, de tudja, hogy megbízhat benne. Csak aztán nehogy úgy járjon vele is mint Rolival…

*Olivér szemszöge*

Amikor Stella elment, gyorsan rácsörögtem Ya Ou- ra, hogy segítsen visszacipekedni. Összehajtottam a plédet és összeraktam a tányérokat, elfújtam a gyertyákat és egy kisebb nejlonzacsiba raktam őket. Amikor Ya ou megjött felkaptuk a cuccokat és elindultunk haza.

-Na, hogy sikerült? – kérdezte Ya Ou.

-Nagyon tetszett neki. Jól sikerült az este. – válaszoltam mosolyogva.

- Akkor örülök. – veregette meg a vállam. Amikor hazaértünk beleraktam a tányérokat a mosogatóba a plédet ledobtam a kanapéra és elmentünk mi is aludni. Holnap mennünk kell egy fotózásra, úgyhogy ki kell pihennem magam.

*Stella szemszöge*

Szabi elment az albérletbe összeszedni a cuccait és megbeszélni a dolgokat a főbérlővel, aztán jött vissza hozzám egy nagy bőrönddel. Az én szobámon kívül még volt egy szoba, amit arra használtam, hogy ha valaki jön (pl. Reni) ne keljen a kanapén aludnia. Bevezettem Szabi a helyiségbe, amibe egy ágy, egy éjjeli szekrény, egy gardróbszekrény és egy íróasztal volt. Lepakolta a cuccait és felém fordult.

-Úgy sajnálom Stella, hogy eddig nem adtam életjelet magamról. – mondta.

-Szabi ezen már ne rágódj, ez már a múlt. – kezdtem. – A lényeg, hogy már itt vagy. – közelebb léptem hozzá és megöleltem.

- Jó éjszakát. – köszöntem el tőle.

- Neked is. – mosolygott rám, mire visszamosolyogtam és betettem a szobaajtót. Mivel a piknik elött már megfürödtem, ezért csak átöltöztem pizsibe, és bebújtam a takaró alá. Épp hogy lehunytam a szemem, a mobilom pityegni kezdett. Ránézetem a kijelzőre amin ez villogott: Egy bejövő üzenet. Kíváncsian nyitottam meg. Olivér írt. Amikor elolvastam automatikusan elmosolyodtam. Ez állt benne: „Remélem jól érezted magad. Én nagyon jól éreztem magam veled. Nagyon jó éjszakát Stella. Majd holnap beszélünk. Aludj jól. :)” Válaszoltam az üzenetére és visszafeküdtem az ágyba. A válaszom ez volt: „Igen Oli, én is nagyon jól éreztem magam veled. Köszönöm az estét sokkal jobb lett a kedvem. És nagyon finom volt a pizza is. ;) Szép álmokat. :)”  

***

Reggel boldogabban ébredtem. Kimentem csináltam magamnak reggelit és készülődni kezdtem, mert mennem kellett dolgozni. Egy ügynökségben dolgozok, mint modell. Különböző divatlapoknak állok modellt, és parfümöket is reklámozok. A mai fotózásról csak annyit tudok, hogy női parfümöt kell reklámozni, aminek a képéhez kell egy lány is, és pár srác. Felkértek a fotóra és egyszerre bele is egyeztem. Felvettem egy fekete leggingset és egy farmeringet és elmentem fésülködni. A hajamat leengedve hagytam. Nem sminkeltem, mivel a fotózásra úgyis kisminkelnek, és a hajamat is megcsinálják. Felvettem a fehér conversemet, és  egy kis cetlin hagytam üzenetet Szabinak, hogy dolgozni mentem, nehogy megijedjen, hogy nem talál itthon, majd elindultam. Gyalog mentem, hiszen csak 10 percre van az ügynökség. Amikor beléptem az épületbe a stylist jött velem szemben, hogy kezdjek el öltözni, mert mindjárt itt lesz a fotós. Kaptam egy hosszú, piros estéji ruhát. Amikor átöltöztem mentem a fodrászhoz aki szépen megcsinálta a hajamat, aztán amikor itt is kész lettem mentem a sminkeshez, a sminkemet a ruhához készítette el. A végeredmény nagyon tetszett. A fotózásról annyit tudtam hogy én leszek egyedül lány és körülöttem pedig nem egy hanem több srác lesz, de azt még nem tudtam hogy kik. Amikor hallottam, hogy a férfi öltöző ajtaja nyílódik ki odakaptam a fejem és meglepett, hogy kik állnak velem szemben, pontosabban ki.  Láttam az arcán, hogy ő is ugyanúgy meg van lepődve, mint én, és mosolygós arccal indultunk egymás felé….. 

6.rész: Jó barátok

"Sziasztok!! Itt az új rész. Nagyon szépen köszönöm a sok oldalmegjelenítést. Remélem tetszik az új rész, jó olvasást :)) "

 Aztán elindult én is elindultam aztán mikor mellé léptem olyan történt ami jól esett de kicsit vissza emlékeztetett még Rolira…..

Oli megfogta a kezemet és ekkor elöntött egy jó érzés. Mosolyogva rám nézett, mire én is elmosolyodtam és azt mondta:

-Gyere mindjárt ott vagyunk!- mondta majd gyorsította lépteit.

Amikor a Margit- szigetre értünk nem értettem, hogy mit keresünk ott, mert úgy volt, hogy kajálni megyünk.

-Mit keresünk itt??- kérdeztem Olit.

-Majd meglátod. – válaszolta mosolyogva.

Hiába fogom kérdezgetni ugyse fogja elárulni, hogy mit keresünk itt negyed kilenckor, sötétben, ezért inkább csendben maradtam és nem mondtam semmit.

-Jó most csukd be a szemed. -  először kérdőn néztem rá, majd lehunytam a szemem- de ne less. – mondta és gondolom mosolygott is.

-Nem fogok. – mondtam én is mosolyogva. 

- Nem baj, azért a biztonság kedvéért… - mondta, majd mögém sétált és a kezeit rátette a szememre, hogy ne lássak. Ettől el kellet, hogy mosolyodjak kicsit. Elindultunk lassan előrefele.

-Te Olivér, ha neki vezetsz valaminek… - mondtam kissé félve, mert nem láttam semmit.

-Nem foglak. Bízz bennem. – mondta és szerintem még mindig mosolygott. Még egy kicsit mentünk, majd Olivér megállt, és ezáltal engem is megállított.

-Itt vagyunk. - mondta, majd lassan elengedett, és ami előttem volt, az igazán meglepett. Egy pléd volt leterítve, és körbevolt rakva gyertyával, a pléd pedig tele volt rakva kajával. Tök hangulatos volt az egész.

-Ezt hogyan??- kérdeztem Olit.

-Pár nagyon jó barátom segített egy kicsit. - mondta , majd közelebb lépett hozzám– gyere együnk mert én már éhen halok. - mondta, majd leült a plédre. Én követtem a példáját és leültem Oli mellé, és a kezembe nyomott egy szelet pizzát. Nagyon jól elbeszélgettünk, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg tőle, amit annyira szeretnék.

-Bocs, hogy megint felhozom a témát de… - kezdtem – hogy tudod ezen a szakításon ilyen könnyen túl tenni?? Tudom, hogy már elmondtad, hogy nem érezted azt az igazán nagy szerelmet Lilla iránt, de akkor valamiért mégis együtt voltál vele, szóval én ezt nem nagyon akarom elhinni. – mondtam.

-Jó, persze szerettem Lillát, csak van még egy dolog ami segített ezt ilyen könnyen túlélni. – mondta.

-Na és mi az??- kíváncsiskodtam.

-Nekem tetszik egy lány.- mondta, mire ledöbbentem, ez jó gyors volt így szakítás után.

-Ó, hát akkor sok sikert hozzá Oli. – mondtam neki vigyorogva.

- Hát kösz. Na, de váltsunk témát. És mi a helyzet a családoddal?? – kérdezte. Nem számítottam rá, hogy ezt fogja kérdezni, mert a családommal se túl jó a viszonyom.

-Kicsi koromban a szüleim elváltak - kezdtem, de itt elcsuklott a hangom és kicsordult a könnyem – Aztán apámhoz kerültem, akinek később lett egy barátnője, akivel soha nem volt jó a viszonyom, mert amikor apu nem látta vagy nem volt otthon mindig bántott és bármit csináltam az soha nem volt neki jó, pedig még segíteni is próbáltam neki. Amikor apám megismerte ezt a nőt ő is nagyon megváltozott… A bátyám, Szabi 16 éves korában kiköltözött a barátnőjével Amerikába. Aztán megismertem Rolit, aki akkor mellettem állt, de akkor még csak barátok voltunk, csak később jöttünk össze.  Aztán amikor 16 lettem felköltöztem Pestre. Anyámról azóta sem tudok semmit… - fejeztem be majd megint jött egy könnycsepp, aztán egy másik.

- Úgy sajnálom. – mondta Oli és megölelt.

*Olivér szemszöge*

Jövök eggyel a srácoknak. Nagyon jól megcsinálták nekünk ezt a kis pikniket. Stellának nagyon tetszett, és bevallom őszintén nekem is nagyon bejött. Nagyon jól sikerült, addig ameddig én meg nem kérdeztem, hogy mi van a családjával. Nagyon megsajnáltam Stellát amikor elmesélte, hogy mi történt vele. Nagyon döcögős múltja volt. Én hülye barom miért kérdeztem meg… majd elmesélte volna ha úgy akarta volna.

*Ya Ou szemszöge*

Amikor Oli elmondta az ötletét, hogy milyen meglepetést szeretne Stellának, akkor mi a srácokkal egyszerre bele egyeztünk. Sziki és én szereztünk gyertyát, Benny segített Olinak kaját csinálni. Aztán amikor Oli elment Stelláért addig mi siettünk a Margit- szigetre megcsinálni a pikniket. Sziki leterítette a plédet, Benny rápakolta a kaját, aztán elkezdtük körbe rakosgatni a plédet a gyertyával, és sorba meggyújtottuk őket. Szerintem a végeredmény rohadt jó lett. Amíg Oliék nem jöttek vigyáztunk a cuccokra, Benny elment őrködni, azt figyelte, hogy mikor jönnek Oliék. Aztán amkior Benny jött, hogy mindjárt ideérnek akkor gyors léptekkel siettünk el onnan. Remélem jól sikerül nekik az este. Drukkolunk Olinak.

*Stella szemszöge*

Olinak sikerült újra felvidítania a hülye vicceivel, úgyhogy nagyon jól telt az este. Oli nagyon jó barátom lett és remélem mindig mellettem fog maradni. Amikor végeztünk a kajával, a hátamra feküdtem a pléden és a csillagokat néztem. Oli a szemével követte minden mozdulatom, majd ő is lefeküdt szorosan mellém a plédre.

-Az a rosszul sikerült buli mindent megváltoztatott. – mondta elgondolkozva.

-Nekem mondod. – néztem rá mosolyogva.

-De jó értelemben is. – kezdte – szereztem egy jó barátot. – nézett rám és villantott felém egy mosolyt.

- Jaja. Én is. - mondtam még mindig mosolyogva.

-Tényleg! – jutott hirtelen valami az eszébe – Megadod a telefonszámod? – vigyorgott felém – Én is megadom az enyém és akkor bármi baj van, vagy ha szükséged lesz rám csak csörögj. – mondta még mindig mosolyogva.

- Aha.- mondtam mosolyogva, majd előhalásztam a táskámból a mobilom, Oli pedig a zsebéből egy laza mozdulattal előkapta.

Lediktáltam neki a telefonszámomat, majd ő is az övét. Nagyon jól éreztem magam vele és remélem nem ez az utolsó ilyen alkalom.

-Nekem lassan mennem kéne. – mondtam, majd felálltam. – Ne segítsek valamit haza vinni??

-Nem kell. Ezt én majd elintézem.- mondta

-Biztos?

-Aha.- mosolygott rám.

-Köszi az estét. Finom volt a kaja. Ja és köszönd meg a nevemben is a barátaidnak ezt a pikniket. – mosolyogtam.

-Én köszönöm, hogy eljöttél velem. – ölelt meg majd elköszönt. Elindultam, de utánam kiabált.

-Stella!!- kiabált.

-Igen? – fordultam vissza.

-Vigyázz magadra!- mosolygott felém.

-Mindenképp!- mosolyogtam vissza.

Nagyon jó volt az este. Hazafele egész végig kattogott az agyam. Nagyon megszerettem Olivért. Persze mint barátot. Legalább is azt hiszem, mint barátot. Nem tudom. A gondolkodásból egy ismerős hang zökkentett ki.

-Stella!!- kiabált valaki utánam, mire megfordultam. Megtorpantam, amikor megláttam. Nem akartam elhinni, amikor utolért megállt előttem és kedvesen rám mosolygott. – Szia! – köszönt kedvesen.

-Szia! Te meg mit keresel itt?- kérdeztem és még mindig a sokk hatása alatt voltam.

-Az most tök mindegy. – mondta. – Már meg sem ölelsz? – kérdezte csalódottan.

- Dehogyisnem. – ugrottam a nyakába és ezúttal az örömkönnyek öntötték el a szememet. Olyan jó volt újra látni…

5. rész: Loves

"Itt a 5. rész!! Jó olvasást!!!! ;) "

Félve Olivérre néztem, majd megindultam az ajtó felé…

Megálltam az ajtó előtt és egy nagyot sóhajtottam. Lassan a kilincs felé nyúltam, és kinyitottam az ajtót. Roli állt velem szemben.

-Jaj, csak nem sírtál. – mondta gúnyosan.

-Hagyj békén! Mit akarsz itt? – kérdeztem.

-A cuccaimért jöttem.  – mondta majd félrelökött az ajtóból és bement. Gyorsan utánamentem és Roli megállt a nappaliba. Olivér felállt a kanapéról és szúrós szemmel nézte Rolit.

-Mi van még csak most szakítottunk és te már is bepasiztál? – kérdezte vigyorogva.

-Nem a pasim!! – mondtam.

-Akkor ki ez? – nézett Olira lenézően.

-Semmi közöd hozzá. Úgyhogy minél előbb szedd össze a cuccod és takarodj el innen! – emeltem fel kissé a hangom, és újra könnyek szöktek a szemembe, mert fájt, hogy Roli ennyire bukó, amikor mindig is egy megértő, aranyos srác volt. Roli észrevette a könnycseppet az arcomon, és elkezdett jóízűen röhögni.

-Te tényleg azt hitted, hogy szerettelek? – kérdezte lenézően.

-Igen! Igen azt!!- emeltem fel a hangom.

-Hát, akkor nagyon rosszul hitted. Te csak az ágyba voltál jó. – mosolyodott el, majd közelebb lépet és elkezdett puszilgatni, és tapizni. El akartam lökni magamtól, de nem tudtam. Ekkor Olivér lépett oda és leszedte rólam, és maga elé fordította.

- Ha még egyszer bántod, vagy egy haja szála is görbül akkor velem gyűlik meg a bajod!!-  emelte
fel Oli is a hangját.

-Miért ki vagy te? A testőre? – röhögött Roli.

-És ha igen!!?? Akkor mi van!!?? Most húzzál és szed össze a büdös cuccod és takarodj innen. – mondta neki Oli. Roli bement összeszedte a cuccait, amik régebben itt maradtak.

- Na akkor csá. -  köszönt és elindult kifele. – Veled meg majd beszélek négyszemközt vagy telefonon. – kacsintott felém.

- Velem aztán nem fogsz beszélni az biztos. – löktem ki az ajtón, majd becsuktam. Csalódottan nekidőltem az ajtónak, majd lecsúsztam, és guggolva sírtam. Olivér odajött és próbált lelket önteni belém.

- Gyere állj fel! – fogta meg a kezem és felhúzott. – Ne sírj!! Kérlek! Hagyd ezt a barmot te sokkal jobbat érdemelsz nála.- mondta. Ha nem tartott volna összeestem volna amíg a kanapéhoz érünk. Leültem  és még mindig sírtam.

-Ajj, ne sírj már! Olyan rossz így összetörve látni. – mondta, majd magához húzott és átölelt. – Egyetlen egyszer láttalak mosolyogni, akkor is csak egy halvány mosolyra húzódott a szád. – mondta szomorúan.

- Azt hiszem mostanában nem is fogsz mosolyogva látni. – mondtam lehajtott fejjel, szipogva.

-Fogadjunk? – kérdezte vigyorogva.

-Akkor ezt a fogadást tuti elvesztenéd.- mondtam még mindig szipogva.

-Jó, akkor este eljövök érted nyolcra. Elmegyünk valahova kajálni. Mit szólsz? – kérdezte. Nem sok kedvem volt elmenni, de Oli kedvéért nem tiltakoztam.

-   Jó, menjünk.- mondtam egy zsebkendőt gyűrögetve.

-Akkor ezt megbeszéltük. Nekem most mennem kell. Akkor majd este. – mondta – de aztán ne sírj!!- mondta és rám mosolygott.

-Nem fogok. – mondtam , majd megindultunk az ajtó felé, kikísértem, elköszönt és visszamentem a nappaliba.  Már futni se volt kedvem, azok után amiket Roli mondott. Gyorsan ettem valamit és vártam Renit.

Reni délután 2 óra körül jött. Beengedtem, helyet foglaltunk a kanapén, hoztam rágcsát és üdítőt, majd belekezdtem a mesélésbe. Mindent elmeséltem. Reni megölelt és halkan mondta:

-Úgy sajnálom.

-Én is. – mondtam szomorúan.

- És ki volt az a csaj?- kérdezte kíváncsian.

- Ugye az elöbb mondtam, hogy egy srác tök rendes volt velem a buli után is haza kísért.

- Igen.

-Na, az ő barátnője.

- Ez durva. – mondta meglepődötten.

-Az a rohadék.- mondta mérgesen. – De ne szomorkodj. Gyere benyomunk valami csajos filmet, hátha jobb kedved lesz .

Renivel jól telt a délután. Hat óra körül ment el. Kicsit jobb kedvem lett, de ezen a dolgon a filmek sajnos nem segítenek.

 Olivér két óra múlva jön, addig össze kell szednem magam egy kicsit. Elmentem lezuhanyozni ,

aztán felvettem egy egyszerű farmert , egy világos színű felsőt, rá egy fekete blézert és egy szürke sálat akasztottam a nyakamba, és szürke tornacipőt húztam a lábamra. Egy kisebb táskába beleraktam a telefonom és egy kis pénzt. Raktam magamra egy enyhe sminket, ami egy kis szempillaspirálból és szemceruzából áll. A végeredmény nem is lett rossz. Készülődés közben egy mondat járt a fejemben, ami ezek szerint hatásos volt. „Gyerünk Stella össze kell szedned magad, Roli már a múlt, ne rágódj rajta!” Pár percet kellett várnom és megszólalt csengő. Hát, kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakul az este.  Kinyitottam az ajtót és mosolygós Olivérrel szembe találtam magam. Bár én is tudnák mosolyogni . Irigylem, hogy ilyen hamar túlteszi magát a szakításon bárcsak nekem is ilyen könnyű lenne.

Beengedtem a házba.

-Aztán hova megyünk? – kérdeztem tőle.

-Majd me látod annyit mondok, hogy jó az a hely én nagyon szeretek oda járni. - mondta nekem mosolyogva.

Felvettem a kabátom és indulhattunk is. Gyalog mentünk. Olivér jó szorosan mellettem ment. Jól esett, hogy így törődik velem.  Egy napja ismerem de nagyon megszerettem. És ha bele gondolok Patocska Olivérről beszélünk. De ha nem lenne híres akkor is szeretném mert ilyen fiú mint ő nagyon ritka nem is értem, hogy csinálhatta meg ezt vele a volt barátnője. Ezek a gondolatok cikáztak a fejembe. Egyszer csak Olivér megszólal:

- Stella itt vagy?- Legyezett előttem a kezével.

- Persze csak elgondolkoztam. - mondtam neki.

- Figyelj most próbáld elfelejteni azt a barmot tudom, hogy nehéz de nem érdemes vele törődni.  - mondta nekem aranyosan. Amitől nekem elkellett  mosolyodnom picit.

- Csak nem mosolyt láttam az arcodon?- mondta 1000 wattos mosollyal.

- Őőő … na jó nyertél. - Most már én is mosolyogtam.

-Ennek nagyon örülők hogy legalább mosolyt csaltam az arcodra. De most már menjünk.

Aztán elindult én is elindultam aztán mikor mellé léptem olyan történt ami jól esett de kicsit vissza emlékeztetett még Rolira…..